Csacsi
2013 március 26. | Szerző: Debra
Csacsi amúgy becsületes neve Csaba.. valamiért a csacsi is rá ragadt , pedig nagyon is okos vagy talán a megvan a magához való esze típusú srác. Túl a 35 -ön aki tulajdonképpen bármelyik nőt megkaphatja csak csettintenie kell. Emberi tulajdonságai közül ki kell emeljem az, hogy tud bocsánatot kérni. Számomra ez fontos! Elsőre ez ragadt meg bennem róla és valószínűleg ez a képessége az ami miatt megkedveltem és a néha nagyon is buta vissza szólásait tolerálni tudom. Hát Csabi meglepett, de alaposan a múlt héten ugyanis a sok csinibaba barátnő után engem vett célba. Ami nem csak meglepő ugyanakkor igen mulatságos helyzeteket is szült. Egyrészt, mert úgy gondoltam valami megtört benne, hisz ki ne venné észre, hogy a rocker külsőmből nem lehet csak úgy cicust varázsolni, másrészt mert a helyzet alapkomikumát én magam idéztem elő.. és ezzel hoztam felszínre az ő ,,eltitkolt érzéseit” is..
Alapvetően már azt is erős kételkedést keltett bennem, hogy bármiféle érzései lennének. Nem rossz ember ő csak hát a nőkkel való kapcsolatai érzelmi téren eléggé kettősek… semmiképp sem egyszerűek és főleg nem eltitkoltak. Persze lehet eddig nem akadt össze az igazival, ismerve magamat nem is én leszek az aki kihozza belőle a romantikus oldalt. Nem akarom bántani, sem őt se magam. De ahogy bennem nem váltott ki semmi mélyebb érzelemhullámot a vallomása, úgy valószínűleg ő is csak valami nagyon elvarázsolt állapotban jelenthette ki azt amit kijelentett.
Nem is értettem. Alapvetően napi szinten egy- két mondatot beszélgettünk nagy ritkán előfordult, hogy egy cigit is elszívtunk aztán annyi, hogy közbe mikor ,,esett” belém elképzelni se tudom…. amilyen nagyon ravasz, talán egyszerűen csak egy olcsó kis numerára vágyott, azért amit értem tett.. hálám jeléül én meg csak lestem, hogy: – heee????? mi van? Gondoltam, majd a napokban alakul valamerre és mivel a beszélgetésünk mára 0 -ra redukálódott elmúlt fergeteges szimpátiája felém. Tehát kimondta és ez már elég is….. mert tudni akarta utána mi lesz… de tenni nem tesz semmit, hogy valamerre alakuljon bármi is a ,,kimondás” után. Erre mondom én, hogy jó a grafika és tessék röhögni. Legalább próbálna kapcsolatot találni valahogy. .. de ez a nekem mindegy nem épp az ő kimondott dolgait erősíti, ahogy az sem, hogy akkora ívbe kerül, hogy még köszönnünk se kelljen egymásnak. Na ezért mondom én, hogy munka helyen ne akarjunk senkitől semmit, vagy ha valaki akar, akkor szedje össze magát és merje felvállalni a caros dolgait azután is, ha már lépett. …
A kezdet
2013 március 24. | Szerző: Debra
Sziasztok:)
Újfajta éltet kezdtem, amolyan majd meglátjuk ki nevet a végén- t. Ennek az életnek a tapasztalatait szeretném megosztani veletek. Semmi szándékom másokat bántani, megbántani.. ha bárki önmagára ismer esetlegesen, akkor elnézést én a saját életemből merített karakterekről írok.. nem kitalált személyekről, hanem olyan dolgokról amikkel napról- napra szembesülök, 30 feletti szingli nőként. Igen, talán némi sarkítás lesz és a férfiakat talán kicsit kifigurázom, bár igyekezni fogok a lehető legtényszerűbben mesélni azokról a ,,találkozásokról” melyek alakítják látásmódom és életfelfogásom az utóbbi években.
Köszönöm ha olvassátok, ha hozzá szóltok, ha megosztjátok (már ha lehet) és ha elgondolkodtok azon vajon ti mit tennétek adott esetben a helyemben.:)
Én és az életem
2013 március 31. | Szerző: Debra
Arról, hogy a nagy őt keressem, lássam férfiban már rég lemondtam. Egyszerűen mert úgy vagyok kódolva, hogy magányra ítélem saját magam, vagy valami alárendelt szerepbe kényszerítem magam egy- egy kapcsolatban hosszabb- rövidebb távon. Meguntam az ilyen szerepet. Viszont képtelen vagyok másmilyen lenni, ezért aztán azt kell mondanom, el kell fogadnom nekem nem a társas élet adja meg a beteljesülést. Hanem valami magammal folytatott vegetatív kapcsolat. Ez a legtöbb amit magamból kihozhatok. Nem látom vonzó nőnek magam. Nem érzem annak magam. Még úgy sem, hogy valójában tudom jó néhány férfi valóban vonzónak lát. Ez néha meg is lep. De önmagammal nem vagyok megelégedve.:(