Nyögve nyelős

2013 május 17. | Szerző: Debra |

Mindenkinek feltűnik a feszültség Brúnó és Csacsi között, de mindenki úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Alapvetően egy egész kellemes este veszi kezdetét. A csajok imádják a barátomat, aki valljuk be sziporkázik. Ha nem ismerném bizonyára belé szeretnék, de ismerve őt kapcsolatunk aligha lenne hosszú életű. Amilyen hihetetlen jó és kitartó segítőkész barát, annál rettenetesebb és pocsékabb társ. Mintha az, hogy az érzelmeit kimutassa egyenesen a természetébe ütközne. Szeretem mintha a testvérem volna, mert rengeteg marhaságot csináltunk már együtt és rengeteg kellemetlen szituációba teljes mellszéllel állt mögém, annak ellenére hogy fájdalmasan őszintén a szemembe mondta a hibáim és minden kis tévedésem az orrom alá dörgölte. Tündi izgatottan kacsintott rám.
– Talán az esküvőnk után ti lesztek a következők akik esküsznek. – félre nyelem a bort, amibe épp bele kortyolok.
– Hát édesem abban igencsak kételkedem. Én is és Brúnó is szabad szellemű kapcsolatra vágyunk, amibe a házasság intézménye nem igazán fér bele, na meg nem is ismerjük még annyira egymást.
-Hát pedig elég össze szokott csapatnak tűntök.Kicsit meg is nyugodtam. Csabi annyiszor emlegetett téged, dicsért meg felmagasztalt, de látom semmi okom féltékenykedni, hisz neked is itt van ez a jó pasi, aki imád téged és látom mennyire szereted te is őt.
Magamban elküldöm valami meleg éghajlatra. Csak ennek a hétnek legyen vége és az életbe nem fogok egy asztalhoz ülni vele.
– Hát igen. 🙂 Nekem tényleg egy fantasztikus pasi jutott. Nem tudom minek is köszönhetem ezt a nagy mázlit, de minden nap hálát adok érte. – az enyhe gúnyt nem tudtam kiszűrni a szavak közül mire Brúnó úgy bokán rúgott, hogy megemelkedett az asztal ahogy a térdemmel megrúgtam. Nevethetnékem támadt. Valami giccses szar filmbe illett az egész jelenet, hogy ott ülünk négyen egymással szemközt, Csabi tekintetét azt se tudtam hogy kerüljem, Brúnó meg úgy csüngött rajtam mint a hős szerelmesek.. akik felszarvazva is szexik és imádni valók….