mosolyogj

2013 május 4. | Szerző: Debra |

Reggel bőgéstől felpuffadt szemmel méregetem magam a tükörbe. ,, Fantasztikusan” nézel ki édesem, konstatálom a látványt. Gyerekeket rémisztgetni már lehet velem. Elvileg együtt reggelizne a banda, de arra hivatkozva, hogy pár telót el kell rendeznem maradok a szobámba. Hazudni nem hazudok érdeklődöm a repülőjegyem korábbi felhasználhatósága felől és rájövök az este elég messze van viszont közelebb, mint a gyenge egy hét múlva. Lassan kortyolgatom a kávét, az erkélyre vánszorogva rágyújtok. Én többet ide biztos nem jövök. Tündit nem akarom becsapni. Lehet nem vagyunk ezer éves barátnők, de ha valaki hát azt tudom milyen becsapva lenni. Haragszom. Magamra. Utálom is önmagam. Ha ügyesen rendezem az előttem lévő délelőttöt és délutánt akkor este úgy eltűnök, mint a kámfor és soha az életbe nem fogok vele össze futni még egyszer. A tervek jók. Kopogás hallatszik az ajtó felől. Unottan hátra szólok.
– Gyere. – Gondolataim ide – oda cikáznak ahogy Csabi bedugja fejét az ajtón. Szívem szerint lazán behúznék neki egyet. Nem teszem, hátat fordítok neki, letüdőzök egy slukkot a cigimből és a kávémba kortyolok.
– Mit akarsz?
– Gondoltam megnézlek, azt mondják fáj a fejed. – közelebb jön.. utálom, figyelmeztetem magam és érzem ahogy az ideg végig szalad bennem.
– Láttál, már el is mehetsz.
– Beszéljük meg a dolgokat. – ajánlja óvatosan, mire gúnyosan felnevetek.
– Ne aggódj, senki semmit nem tud meg tőlem úgy fogok hallgatni, mint a sír csak ne kelljen még koszorúslány ruhát is vennem az esküvőtökön. – megfogja a vállam elhúzódok tőle. – Ne csináljuk ezt. – nem nézek rá. Nem akarom látni az arcát.
– A repülő jegyem átírattam mára. Neked is jobb lesz, nekem is. Ezt pedig ami történt felejtsük el.
– Miért kellene elfelejteni? Szeretsz, ez a nagy büdös helyzet. El akarod a kemény csajt játszani, de kiestél a szerepedből és most menekülőre fognád. Ugyanez volt a helyzet mikor kiköltöztél is. Meg se próbáltál harcolni, hanem csak feladtad és kivonultál mert eldöntötted, hogy úgy a jó! Arra soha nem gondolsz, hogy más esetleg nem úgy gondolkodik ahogy te? – hangja haragos volt, de még mindig nem néztem rá. Elég volt, nem akartam mást csak eltűnni innen, messze és nem is gondolni arra ami történt.
– Ne haragudj, hogy ezt mondom, de talán ez azért kemény annak a szájából, aki épp a menyasszonyát csalta meg. Egyáltalán mit szeretnél? Szeretőt a leendő feleséged mellé? Végig gondoltad te már? Esetleg most karon ragadsz és az eljegyzési buli után fél nappal bejelented, hogy tegnap este velem kufircoltál és most már nincs kedved mégse vőlegénynek lenni? Hm?  – rá néztem, de az arckifejezéséből semmit se tudtam kiolvasni. Nézett, de közben mintha nem is velem lenne. Felsóhajtott és megfogta a vállam.
– Maradj pár napot és hidd el nem lesz gond. Most az egyszer ne menekülj el azelőtt, hogy tudnád mi a helyzet. Ígérem ha már mindent tudsz és vissza akarsz menni, magam kísérlek ki a repülőtérre.
– Mindenképpen vissza megyek. Hiszed nem hiszed nekem már ott van az életem. Semmi sem köt ide. Semmi az égadta világon és jobb ha ezt tudod mielőtt bármit is csinálsz. Én nem maradok itthon mert már nem ez az otthonom. – megölelt, hagytam keze lecsúszott a derekamra és szájával a számat kereste. Hagytam, hogy megcsókoljon ugyanaz a vágy töltötte el a testem ami este, de az agyam tiszta maradt. Talán annak is köszönhettem, hogy nem ittam semmi alkoholt, minden esetre eltoltam magamtól.
– Köztünk semmi sem történhet. – Bele néztem a szemeibe. Határozottan, amennyire csak bírtam és megismételtem. – Semmi. Felfogtad. – bólintott, rám kacsintott és elmosolyodott.
– Bármi történik , te csak mosolyogj! -súgta a fülembe, megpaskolta a fenekem és kisietett a szobából…
Mosolyogj. Elhúztam a szám… miről beszél ez az ember? Valóban az a cél, hogy kikészítsen?