Maradj

2013 május 2. | Szerző: Debra |

Tessék, szerettem volna arcába vágni azt a kis kutyát amit rám sózott.. múltkor, de csak fogtam a kezembe a táskát amibe lapult és néztem nagyon bután.  Néztem ,de nem is igazán láttam. Megtöltötte orrlyukaimat az illata és azt éreztem ha nem megy messzebb még a magamat meghazudtoló hideg vérem is lángra kap. Nem vagyok az a hormontúltengéses nőci aki letámadja a pasikat, de vele úgy éreztem.. annyira közel állt az aurámhoz, hogy még ruhán keresztül is égette bőrömet a bőre melege. Ne kínozz, mondtam volna, de akkor meg a többiek néztek volna értetlenül mivel a témától egészen eltérő reakciómmal több, mint valószínű ,hogy nem tudtak volna mit kezdeni. Fizikai fájdalmat okozott azzal, hogy ott állt mellettem, hogy rám mosolygott, hogy nézett… ahogy elhúzódtam már ott is volt újra. Mintha élvezte volna, hogy menekülnék, de nem tehetem. Feszülten álltam és mosolyogtam, remélve ettől majd hamarabb vége lesz a kínnak.  3 hete nem láttam. Biztos voltam benne ,hogy egy új találkozás nem eredményez hasonló ,,rohamot” mint az előző véletlen, de minden magabiztosságom szerte foszlott mikor azt éreztem, hogy menten ráugrok, ahogy megfogta a kezem véletlenül egy pillanatra. Aztán elkapta, mintha meg égette volna magát és zavartan elmosolyodott. Meg kellene elégednem az egy estével, meg azzal amit akkor adott. De nem tudom kiverni a fejemből azt ahogy nézett… persze biztos csak hallucinálok, elmezavaros állapotom úgy folytatódik, ahogy kezdte váratlanul tör rám, mikor már nyeregbe vagyok. Kényszeredetten elszakadok a társaságtól és kiremegek az erkélyre. Friss hűvös szellő csapja meg felhevült bőröm, magam köré fonom a karjaim és csak azon imádkozom, mielőbb legyen vége ennek az estének, vagy legalább teljen el annyi idő,hogy udvariasan elnézést kérve az utazás fáradalmaira hivatkozva elhúzhassam a belem a közeléből, úgy hogy ne is lássam, ne érezzem, ne zavarjon össze! Tündi mosolyogva kifut hozzám egy pillanatra.
-Iszol valamit?
– Na ná…- két üveg wiskyt kérek elvitelre.. poénkodok magamba, de mosolyogva megköszönöm a pezsgőt amit a kezembe nyom. Csacsi lazán kisétál és hanyag eleganciával neki támaszkodik az erkélykorlátnak.
– Szívem szerint megcsókolnálak- jelenti be fapofával.. Én meg tehetetlenül behunyom a szemem és szinte érzem is a száját a számon.
– Az elég nagy baj, ha az eljegyzéseden más nőt akarsz csókolni, nem a menyasszonyt. – jegyzem meg halkan és kifejezéstelen arccal a szemei közé nézek.
– Ez nem lényeg.
– Mi nem lényeg?- Érzem ahogy a harag felkúszik a torkomon és szorongatja.- Mi nem lényeg? MI nem vagyunk lényeg és TI vagytok a lényeg. Hagy nekem békét. Hibáztunk , elismerem. Megbántam, nem tudom nem megtörténté tenni, de hagyjuk abba mielőtt bele vesznénk ebbe az egészbe.
– Az elmúlt egy hónapban azon gondolkodtam, hogy tudnálak haza csalni. – jegyezte meg , mire én akaratlanul felnevettem.
– És egy eljegyzés volt a legjobb ötleted? Ember te még nálam is eszetlenebb vagy. Hogy mondhatod ezt? Egyáltalán hogy gondolhatod… -keze a kezemre csúszott, a terasz sötét és nem látható oldalába lökött szája már az enyémhez préselődött és nyelve még a múltkori fél bódult heves táncnál is hevesebben vette birtokba a szám. Agyamba ott lüktetett a tiltakozás.. de annyira vágytam erre a csókra, hogy képtelen voltam ellenállni, nem is akartam talán..? Bentről nevetés hallatszott ami magunkhoz térített bennünket.
– Kérlek menj be a menyasszonyodhoz és hagyj nekem békét.
– Ez után a csók után? – állam alá nyúlva a szemeimbe nézett. – Nem foglak olyan könnyen elengedni, mint a múltkor. Ízekre akarlak szedni, minden kis hajlatod végig akarom nyalni…kellesz nekem!
– Menj már be! – halk parancsoló hangom megremegett ahogy rám mosolygott.
– Nem eresztlek. – súgta majd klasszabb mosolyát elővéve belibbent az ajtón, hátra hagyva engem aki zizegett, mint valami pálmafalevél.
Alig egy óra múlva arra hivatkoztam amit mindenki elfogadott, fáradságra. Elvégre 18 órát vezettem azért hogy eme nagy eljegyzési partin részt vegyek. Csendesen elbúcsúzkodtam, a párt megöleltem, ahogy Csacsi keze lejjebb csúszott a fenekem felé megborzongtam. Te jó ég! Mit csinál ez a pasi velem?
A szobám nem volt túl messze a többiekétől, de mégis csak elszigetelődött és egy szinttel feljebb volt mint másoké. A késői foglalás miatt van, mondta Tündi a telefonba. Most hálát adtam érte. Becsuktam magam mögött az ajtót, mire hátulról egy erős kar ragadott meg és a hajamba túrt, az ismerős parfüm illata megint betöltötte az orrlyukaim, nyögve el akartam magamtól taszítani, mire nevetve megfogta a kezem.
– Miért tiltakozol annyira?  – ujjai becsúsztak a szoknyám alá, aztán még a tangát is félre simítva egyenesen belém fúródott..összerándultam ahogy újra és újra megmozdította őket bennem .
-Nem kívánsz? – tekintetét az enyémbe fúrva újra megkérdezte. – Nem kívánsz.
– Ne csináld ezt.
-Te ne csináld. – Mintha erre vártam volna..a csókja szinte szétszabta a szám és úgy kapaszkodtam belé mintha tőle függne az életem. Nadrágja cipzárját lehúzva nem váratott magára. Belém fúródott olyan erővel, hogy az már szinte fáj, testem megfeszült egy pillanatra. Kellett nekem. Undorodtam magamtól és attól ,hogy ismét elgyengültem. Hogy egy szálloda szoba ajtajának támasztva üzekedek egy férfival, akinek egy szinttel lejjebb egy másik nővel kellene lenni. Beleharapott a nyakamba és vadul lerántotta a felsőm…hallottam ahogy a varrás megpattan, de már azzal se törődtem ,hogy milyen drága egy rongyot szab szét rajtam. Negyed órával később sápadtan meredtem rá.. remegtem még a felfokozottságtól de agyam tisztán kattogott.
– Ezt tényleg soha többé.
– Nyugi… kellesz nekem. Maradj itthon. Kérlek gondold végig.
– Alig 4 órája jegyezted el Tündit.
– Maradj itthon kérlek.- néztem a zöld szikrázó szemeket. Annyira akartam volna mondani ,hogy oké.. de Tündi boldog arca magamhoz térített… te jó ég.
– Dehogy maradok! Most menj el, megkaptad amiért jöttél. – megvártam míg becsukódik mögötte az ajtó aztán elbőgtem magam.