Ami nem megy

2013 április 11. | Szerző: Debra |

Nem vagyok épp csúcsformában, ezt a barátaim is rendszeresen a fejemhez vágják, mert szeretnék ha végre kapcsolnék és csak úgy nem szaladgálnék céltalanul. Én meg most épp célokat nem akarok. Nehéz egyeztetni, persze ettől még semmi sem lehetetlen, próbálok a baráti elvárásoknak is megfelelni…:) nem megy ám annyira könnyen. Nos némi lopott csókolózás, némi lopott kis tapizás után olyan megfontolatlan dologra gondoltam, hogy mi a fennért ne oszthatnék ágyat, ha már nyált cseréltünk… nos… bevallom.. ebbe egyszerű szexhiány és némi alkoholos bódulat után vitt rá a ,,lélek”.. jópofákat mondott, meg olyan szépeket… bárgyún szépeket, amiknek amúgy szerintem nem fekszik meg egy értelmes nő se… a csókja alapvetően nem rossz… de az, ami aztán következett.. na nem tudom.. talán nagyobb fegyverre számítottam vagy valami vadra??? tőle? Alapvetően az volt a cél , hogy bugyiba bent legyen… és némi nyali fali, után már kb 20 perc után, úgy tettem minthogy ha… már elfáradtam abba , hogy úgy tegyek fantasztikus… és mert közben rájöttem, hogy nem a testi rész hiányzik az életemből… alig vártam, hogy elélvezzen… ahogy rám folyt teste nedve örömmel konstatáltam, hogy neki legalább megvolt ami kellett és elélvezett..megcsókolt és elégedett volt, még ha nem is kapott túl bravúros kiszolgálást.. és kijelentette, hogy ő ennél azért sokkalta többre képes .
Amúgy nem tudom miért, de ezt is elhiszem neki.. ha valaki szerelmes belé és tényleg ŐT kívánja, akkor valószínűleg nem olyanok a reakciói, mint nekem  és valószínűleg valóban egy fantasztikus szex is kikerekedhetett volna abból, amiből én nem voltam képes kihozni semmit csak egy dugást valakivel aki nem érdekel…
Senki soha ne feküdjön le félrészegen egy pasival, akinek tetszik a lelke, de soha se gondolt arra, hogy valóban meg akarja kapni… kedvelem.. mint embert.. kell a lelkemnek az amiket mond.. és kb itt is a történet vége. Egész héten minden nap kaptam tőle az üzeneteket, amikben kedvesen és távolságtartóan érdeklődött hogylétem felől és igazából hálás vagyok neki azért, hogy próbál úgy tenni minthogyha…érdekelném.. bár minden nővel ugyanezt játssza el, csak most épp kellemetlen lehet neki a helyzet.. vagy nem tudom.. persze jól esik és kedves apró kis boldogságlöketei engem töltenek energiával , amire szükségem is van, de nem így kellett volna történnie… nem bántam meg, de nem tudom… valahogy annyira távoli tőlem az egész ember, hogy azt sem tudom, hogy eshettem abba a hibába, hogy keveredhettem össze annyira amennyire megtörtént… hat a barátaimnak igaza van.:D nem vagyok önmagam… de talán ez is egy lecke az életben, amit meg kellett tapasztaljak….vagy csak próbálom a ,,hibámat” megmagyarázni magamnak valahogy?