Ah nem mozi ez …
2013 április 13. | Szerző: Debra
Lassan józanodom… napról napra tisztábbak a gondolataim… megy ez, mint a karika csapás.. pár üzit elrendezek… leteszem a telefont a kőre és becsukom magam mögött az ajtót… hallom még ahogy a kövön odább csúszik ahogy az üzenet érkezik, de a kulcscsomómon lógó kis gyűrűk összekoccanása elnyomja az ajtón alig kiszűrődő zajt. Még egy biztos becsuktam lökés az ajtónak majd megfordulok és rámosolygok a többiekre.. :
– Na gyerekek itt fogunk ,,csövezni” a lépcsőházba vagy kicsit kimozdulunk? – Bruno belém karol, kedvesen elhúz az ajtó mellől és színpadias meghajlással fenekemre csap…
– Hercegnőm? – ujjai ráfonódnak csuklómra és kiránt a hűvös városi reggelbe.. köd és nyálkás levegő üli meg a tüdőm pár másodperc alatt… nem szeretem de már az a furcsa ha nem ez az esős ,,kötőszövet” veszi körül a bőröm. Bruno fürkésző tekintete minduntalan arcomat pásztázza, zavartan rá kacsintok mire a fényképezőgép már villan is.. nevetve lököm meg vállát, nem kímél.. vissza üt.. ütök újra erősebben.. ő rá kontráz… a következő ütésem már fájna.. így inkább el se engedem öklöm, hanem kezem magamhoz szorítva rámorranok..
-Melyik kávézóhoz megyünk?
-Wilson jó lesz nem? – bólintok, a következő utca elején beérnek a többiek is bennünket.. Bruno hol itt, hol ott kattogtat így végre magamba fordulhatok.. Látom arcát.. érzem a parfüm illatát.. érzem a kezét és látom a szeme csillogását.. és érzem újra érzem a testét.. borzongva összébb húzom a kabátot magamon…
– Olyan hideg ez a város, hogy az emberbe még a gondolat is bele fagy..- mormogom félhangosan. Bruno vakuja megvillan az orrom előtt.
-Erre a képre kíváncsi leszek, ebben nagyon ott vagy.. – súgja arcomba.. szája az enyémet súrolja szinte annyira közel hajol…
– Hol ott? – kérdezem és felhúzom szemöldököm is, hogy érezze jobb ha válaszol különben egész nap nyűgös és hisztis leszek, amit ő bizony nagyon utál..
– Hát nem itt.. bámulsz kifele a fejedből és látszik, hogy valaki ,,mást” figyelsz… ijesztően szép voltál ..remélem elkaptam a pillanatod.
– Hideg van..
– Nem a hidegtől rándultál te össze.. pajzán kacsintással kimászik arcomból és hátat fordít nekem jelezve, nem nyit meddő vitát velem semmi témát illetően… – nem jössz be? – fáradtan elmosolyodom.
-Dehogy nem. – kávét rendelünk, itt majdnem olyan feketét kapunk mint otthon.. ez azért melegíti lelkem. Utolsó otthoni utamról magammal hozott ,,emlékeim” megfakulnak idővel, csak addig kell kibírni… nem hiába költöztem ki annak idején jó két éve.. tudtam, hogy nincs senki és semmi ami miatt maradnék.. túl egy elcseszett kapcsolaton, egy undorító szakításon néhány szenvedélyes pár éjszakás kapcsolaton kívül..semmi. A szüleim és a testvéreim jól boldogultak nélkülem is.. szóval itt létem nem zavarhatja meg egy fél éjszakás mifene…
Ami nem megy
2013 április 11. | Szerző: Debra
Nem vagyok épp csúcsformában, ezt a barátaim is rendszeresen a fejemhez vágják, mert szeretnék ha végre kapcsolnék és csak úgy nem szaladgálnék céltalanul. Én meg most épp célokat nem akarok. Nehéz egyeztetni, persze ettől még semmi sem lehetetlen, próbálok a baráti elvárásoknak is megfelelni…:) nem megy ám annyira könnyen. Nos némi lopott csókolózás, némi lopott kis tapizás után olyan megfontolatlan dologra gondoltam, hogy mi a fennért ne oszthatnék ágyat, ha már nyált cseréltünk… nos… bevallom.. ebbe egyszerű szexhiány és némi alkoholos bódulat után vitt rá a ,,lélek”.. jópofákat mondott, meg olyan szépeket… bárgyún szépeket, amiknek amúgy szerintem nem fekszik meg egy értelmes nő se… a csókja alapvetően nem rossz… de az, ami aztán következett.. na nem tudom.. talán nagyobb fegyverre számítottam vagy valami vadra??? tőle? Alapvetően az volt a cél , hogy bugyiba bent legyen… és némi nyali fali, után már kb 20 perc után, úgy tettem minthogy ha… már elfáradtam abba , hogy úgy tegyek fantasztikus… és mert közben rájöttem, hogy nem a testi rész hiányzik az életemből… alig vártam, hogy elélvezzen… ahogy rám folyt teste nedve örömmel konstatáltam, hogy neki legalább megvolt ami kellett és elélvezett..megcsókolt és elégedett volt, még ha nem is kapott túl bravúros kiszolgálást.. és kijelentette, hogy ő ennél azért sokkalta többre képes .
Amúgy nem tudom miért, de ezt is elhiszem neki.. ha valaki szerelmes belé és tényleg ŐT kívánja, akkor valószínűleg nem olyanok a reakciói, mint nekem és valószínűleg valóban egy fantasztikus szex is kikerekedhetett volna abból, amiből én nem voltam képes kihozni semmit csak egy dugást valakivel aki nem érdekel…
Senki soha ne feküdjön le félrészegen egy pasival, akinek tetszik a lelke, de soha se gondolt arra, hogy valóban meg akarja kapni… kedvelem.. mint embert.. kell a lelkemnek az amiket mond.. és kb itt is a történet vége. Egész héten minden nap kaptam tőle az üzeneteket, amikben kedvesen és távolságtartóan érdeklődött hogylétem felől és igazából hálás vagyok neki azért, hogy próbál úgy tenni minthogyha…érdekelném.. bár minden nővel ugyanezt játssza el, csak most épp kellemetlen lehet neki a helyzet.. vagy nem tudom.. persze jól esik és kedves apró kis boldogságlöketei engem töltenek energiával , amire szükségem is van, de nem így kellett volna történnie… nem bántam meg, de nem tudom… valahogy annyira távoli tőlem az egész ember, hogy azt sem tudom, hogy eshettem abba a hibába, hogy keveredhettem össze annyira amennyire megtörtént… hat a barátaimnak igaza van.:D nem vagyok önmagam… de talán ez is egy lecke az életben, amit meg kellett tapasztaljak….vagy csak próbálom a ,,hibámat” megmagyarázni magamnak valahogy?
Aki kimondta a B-ét
2013 április 10. | Szerző: Debra
Azt hittem nem mer lépni, azt hittem csak valami vicc volt a kijelentése, hogy örül, hogy tetszem neki. Meglepő volt..hihetetlen. Annyira jó pasi..ugyan miért is akarna ő tőlem bármit? Sokkalta jobb nőket megkaphatna nálam. Még most sem hiszem. Mármint nem tudom mit gondoljak. : ) Egyrészt tetszik, másrészt meg tényleg elképzelni sem tudom én mivel foghattam meg őt? Vagy, hogy valóban megfogtam avagy arra utazik meglegyen a numera és aztán máris mehet tovább… Tegnap beszélgettünk. Sokat. Nem egyszerű dolgokról, nem egyszerű dolgokat mesélt el magáról és értettem miről beszél. Értem, hogy ő is ,,sebzett” és igazából nem hisz abban, hogy szeretni tud. Én sem feltételezem magamról, hogy szerelmes tudnék még valaha úgy szívből lenni… fene tudja miért, de ez úgy lehetetlennek tűnik. Beszélt és én hallgattam. Hallgattam és azt éreztem jó hallani a hangját, hogy jó, hogy ott van velem.., hogy beszél és megoszt velem olyan kis részleteket az életéből, amiket mindenkinek biztos nem mond el. Tetszett ahogy beszélt. Őszintén és eddig azt hittem, hogy van benne nagyképűség kicsi, most már tudom, hogy egyáltalán nem. Hiú, ad bizonyos dolgokra, szeretne érvényesülni viszont nem másokon átgázolva.
Tetszett ahogy a szeretteiről beszél, mert azokban a mondatokban, azokban a szavakban mutatkozott meg mennyire képes szeretni.
Hogy mennyire képes ragaszkodni… és azért ezt se egészen így képzeltem róla eddig. Fura. Sok mindenben jól gondolkodtam róla, de tegnap, hogy engedett bepillantást nyerni az életébe, a gondolataiba az érzelemvilágába, már sokkalt másabban nézek rá.
Megcsókolt. Bár megállapodtunk már hetekkel ezelőtt, hogy ez csak egyetlen titkos csók lesz… furcsa mód, bele jöttünk és még több csók lett. Jól csókol…jó volt csókolni. Jó volt érezni az ölelését, olyan biztonságérzetet adott… nem tudom miért… és nem, ennek semmi köze sincs a szerelemhez…
besüt a napsugár
2013 április 25. | Szerző: Debra
Ma napfény kúszott be a redőny csíkjai között.. megkopogtatta orrom ,amire fel is ébredtem.. néztem a fura kis fényjátékot és közben elméláztam az élet nagy dolgain.
Szóval gondolkodtam. 30 felett mennyi esély van még olyan mese bevételére, hogy szerelem, hogy igazi.. meg még a többi… semmi. Szerintem nincs szerelem. Nem a csalódottság mondatja velem, mert bár többszörösen csalódott vagyok, mint mindenki más, hanem a racionálisan csak a tapasztalataimat figyelembe véve… biza ez a nagy büdös helyzet. Pillanatnyi elmezavar.. az igen! De szerelem?:D No az már nem. Szerettem férfiakat. Kettőt igazán. A másik 4 meg amolyan igazán kis elmezavar volt, akiről szerettem volna azt hinni, hogy szerelmet ad.:) Ad? Inkább, hogy valóban szerelem amit érzünk. De rájöttem ,hogy nem az.. mindig … így aztán nyugodtan mondhatom, hogy szerelem nincs!
Mondom mindezt úgy, hogy alig fél éve is azt hittem szerelem amit érzek, pedig valójában csak az újdonság ereje és az a tudat, hogy ha bárki tudná kivel vagyok kiakadnának keltett bennem valami érzetet.. csalókát és ábrándokat hajszoltam eddig … ha fiatalabb volna, ha közelebb élne, ha ..ha ha…ha..ha… és ha a ha nem volna ott.. ez van. Ezt dobta a gép, elegem van abból hogy hinni kellenék valamibe ami reménytelen és ez épp az által erősödik bennem, hogy a ,,párom” amolyan, te az én tulajdonom vagy! stílusban akarnak parancsolgatni… és persze rengeteg dolgot megkövetelne.. mert szerinte fél év alatt mindenki eszét vesztve rohan egy számára alig ismert emberhez, lakni, együtt élni és max ha nem sikerül majd újra kezdem felirattal… nem megy. Nem tudok, nem akarom felrúgni a kialakított kis függetlenségem, hogy megpróbáljak valamit, amiről amúgy már most is érzem, hogy nem működik … megfojt és félelemmel tölt el, meg nem tudom hova tenni magamban. Márpedig ahhoz, hogy én bármit is el tudjak dönteni, ahhoz előbb el kellene a belső kis polcok valamelyikén helyezni… de ez nem történt meg a fél év alatt és úgy gondolom már nem is fog megtörténni. A követelőzéssel pedig elérte hogy egyenesen hátra arcot csináljak és meneküljek… ez van, ezt dobta a gép. Újra egyedül.. függetlenül.. nem öröm, de ez a helyzet és ez van.